Pisa és Firenze
A csodák terén jártam, és nem is dől annyira a Ferde torony, és Firenzében elsírtam magam, és szerencsém is volt, mert nem esett az eső, és ahogy nézem a fotókat, újra ott vagyok, és hát csak azt tudom mondani, hogy szeretem a felhőket, nagyon-nagyon szeretem őket, és a vihar előtti szelet is, és a napot is, és és és...mert a fotóimhoz a hátteret mind ők adták.
Pizza
Igen. Ferde! Válaszoltam a kérdésekre. Megnevetetett az a sok majomkodó túrista, akik különböző testhelyzetekben fotózkodtak, mintha ők támasztanák meg, nehogy eldőljön. A csodák tere valóban lélegzetelállító. Látni és érinteni olyan érzés, mintha élne és figyelne mindent, ami körülötte történik.
Firenze
A torkomban éreztem a szívem. Időnként elszorultam, olyan hatással volt rám. Egy kissé az őrület határán voltam, ahogy ott álltam a Dóm előtt. Minden bénította az elmém. Egy kis időre átadva magamat a lüktető városnak elcsendesedtem, kizárva az emberek morajlását és némán, ott legbelül elsírtam magam.
