Rejtőzködj jövő, majd érkezem hozzád,
Jelen perceimben nem vagyok kíváncsi rád.
Szeretem az ajándék váratlan mivoltát,
Csak te tudd azt, mi fog érkezni hozzám.

Tartsd meg a titkod, ne köpd ide elém,
A múlt is tudja miként zavarja meg elmém.
Megtiltom néked, hogy házamba gyere,
Majd eljön az időd, mikor barátommá lehetsz.

A múltban a semmi van, nem létező való.
A jövő az akkori mostban rejti el az útravalóm.
Szeretlek jelen, mert te most vagy a barátom,
Minden pillanatod örömöt varázsol.

Kik mindig a mostban pihennek meg,
Azok minket szelíden körbeölelnek,
Nekik nincs tegnap, meg holnap,
Ők csak azt tudják most van.

Nem várakozik sosem a lelkük,
Nem sóvárog gazdagságra testük.
Nem várnak az esőre, se szélre, se napsütésre,
Se nyárra, se őszre, se tavaszra, se télre.

Miként megszülettek élik világukat,
Békét kötve mindennel és önmagukkal.
Útvesztőbe nem kerülnek,
Elméjükkel nem beszélnek.

A fák, a virágok, és az állatvilág,
Ők nem hallják e tomboló világ zaját,
Ha jön egy felhő, ha jön az eső és vele a szél,
Összebújva hálásak mindezért.

Vers: Pauerka
A vers szerzői jogvédelem alatt áll.